Az Ábel bibliai férfinév,
Ádám és Éva második fiának a neve. Héber eredetije הֶבֶל Hevel / הָבֶל Hável, jelentése: pára, lehelett, innen múlandóság. Mások szerint a név asszír vagy sumér eredetű, és a jelentése: fiú. A név eredetének harmadik lehetősége a sumer AB.DIĜIR logogram amorita (nyugati sémi) olvasata: abu-ilû, sumer ab-An, jelentése „Az isten”, illetve ab-ba-an, abba2-ēl, azaz „Isten atya”. Az isten szót (An) az amoriták Él neveként olvasták ki. Első ismert előfordulása az i. e. 18. században a jamhadi Abbán névváltozata, Abba-Él, Abēl.